Marokkóban közel 20 alkalommal jártam, és ezért már azt hiszem, hogy jogomban áll mindenfélét összeírni erről az országról, hát íme.
Útravaló
tippek és tanácsok
۰Marrakesh ۰Fez ۰Meknes ۰Rabat ۰Casablanca ۰Essaouria El Jadida ۰Asilah ۰Agadir Toubkal ۰Todra-szurdok ۰Belső-Atlasz ۰Tafraroute ۰Ourzazate ۰Sivatag ۰Chefchauen ۰Gyomor ۰Gyakorlati tanácsok ۰Paradicsom vs Pokol
A királyi városok : Marrakesh, Fes, Meknes, Rabat
| Marrakesh |  |
A barack színű város kötelező program, marokkói utunk nélküle csak félkarú óriás. Legszebb arcát télen mutatja, a város fölött trónoló Atlasz szép időben nem néz ki rosszul, én sokáig azt hittem, amikor az ilyen képeket láttam Marrakeshről, hogy fotómontázs, pedig nem, ez tényleg ilyen. Szánjunk minimum 2 napot a városra.
Látnivalók
A bazár azaz a souk, ami az arab világ egyik legnagyobb ilyen intézménye, fej-fej mellett az isztambulival. A souk város a városban, és aki még nem volt előtte ilyen helyen, annak első alkalommal tömény élmény, terminusz technikusszal díszítve mondanivalómat : kultúrsokk. Érdemes először kis adagokban kóstolgatni ( persze csak akkor, ha nem tévedünk el az első adandó alkalommal napokra). A souk a medina (ez nem csak utazási irodát jelent arabul, hanem óvárost is) legsűrűbb része, girbegurba utcácskák, sikátorok kusza halmaza, két nagyobb „sétánnyal”, és többnyire mindössze pár négyzetméteres boltocskákkal.
A souk sok kis al-souk- ra oszlik, elméletileg céhenként és árucsoportok szerint, de ez ma már sokat hígult az eredeti verzióhoz képest, ma már lehet papucsot is kapni a fűszeres souk-ban (és fordítva), és általában mindent mindenhol. Mindenképpen kukkants be egy berber sárkányfű árus boltba, - a szárított denevérláb megoldhatja kínzó emésztési zavarainkat, emellett jó hajhullásra, és mint minden csodaszer a keleti világban, természetesen potencianövelő szer is (ügyvédem tanácsára ide kell most írnom, hogy most csak vicceltem, ne próbálja ki senki a denevérlábat, se nedvesen, se szárazon). A füge, szárított datolya és sózott pisztácia árusok pedig a nasi függőket taszítják szenvedélybetegségük még mélyebb bugyraiba. Papucsvásárlás nélkül eddig még egyetlen utazónak sem sikerült kijutnia (bár mesélnek egy franciáról, akinek 95 nyarán sikerült, de ez csak amolyan városi legenda lehet), így hát ne tiltakozzunk a sors ellen, és vegyünk szépen babouche-t (babus, na). Gyorstalpaló alkudozási alapképzés itt.
Jemma El Fna (Jma El fna) a főtér
A város másik világhíres attrakciója, a főtér, ahol aztán –ahogy nagyapám mondta, tűtől a repülőig –van minden: a kuruzsló-sarlatán iparág nagyon erős, a henna festő kartell szintén, a majommal-koldulók pedig a kígyóbűvőlőkkel alkotnak szindikátust (vagy szimbiózist? talán azt is) és mostanában rosszul lobbiznak, mert a tér szélére szorultak ki. A mutatványosok este jönnek elő rejtekeikből, és vannak mini szabadtéri színházak is, szereplőkkel, meg egy általában összevissza kiabáló narrátorral – nagy élmény nézni, de ez kifejezetten marokkói szórakozás, nem turiszt látványosság, így pár perc után, ha a mesemondó kiszúrja a külföldit (és ne legyenek illúzióink, kiszúrja), ne csodálkozzunk azon, ha egyszer csak már mindenki minket néz és nevet…furcsa színdarabjaik vannak, az egyszer biztos.
A kedvenc szórakozásom a kólásüveg horgászat, ami annyiból áll, hogy egy hosszú botra kötözött zsinegen lévő gumikarikát kell a kólásüveg nyakára ejteni – úgy hogy az ne boruljon fel (nyilván) és mindezt időre. Egy menet 5 DH, nekem múltkor sikerült kettőből (tehát 10DH-ért) megszereznem a kólát, ami boltban 5 DH – ügyes. A narancslé árusok pozíciói megingathatatlanok, és idén szép új szekereket is kaptak, erről árulják a frissen (vagy nem annyira frissen ) facsart narancslevet 2,5 dirhamért. Délután a souk felőli oldalt a lacikonyhások foglalják el, de nem a malachusi a fő attrakció, hanem a csirke és birkanyárs, a sült padlizsán, a mindenféle saláták (salad marocaine!!! nyami) – Aicha, a 150 kilós berber néni kajáldája a legmenőbb, a sorszáma No 1: mi más.
A tér este az igazi, teljes a kakofónia, több ezer ember, dobok, sülthús szag és füst, a tér körüli kávéházak teraszáról, egy café nussnuss mellől, a Koutubia mecsettel a háttérben, na erre már a legkényesebb ízlésű világvándor is csak bólintani tud.
Koutubia
Ha már szóba került. Ez Marrakesh legmagasabb mecsete, és egyben legmagasabb épülete is A Koutubia a marokkói mecsetek kvintesszenciája, „a” mecset. Nem vagyok idegenvezető, marha régi, azt hiszem 500 éves. Szép. Most néztem meg a kallert, és 1190-ben épült. Hűha. A szemben lévő kávézó remek „mozizó”, figyelmes kiszolgálással.
Ben Youssef Medersa
A marrakeshi „egyetem”, azaz korániskola. Szép a belső kút, ha van időnk menjünk be. A souk belsejében van, érdemes egy kiskölyköt megkérni, hogy vezessen oda
Saadien Tombs (saad sírok)
Aki minden romot megnéz, nézze meg ezt is.
| Mit csináljunk Marrakeshben? | |
Béreljünk fogatot, urak vagyunk, vagy mi. Érdemes legalább két órára, ennyi idő alatt jól körbe tudjuk járni a szebb részeket.
Menjünk el fürdőbe, azaz egy hammamba (külön van női és férfi részleg, tehát nem az az igazi közös program, de nagy élmény)
Lófráljunk a város kevésbé turistás részein, pl. a volt zsidó negyed , a mellah környékén
Ha nem tudunk mihez kezdeni a pénzünkkel, aludjunk egy riyad-ban, azaz hotellé átalakított palotában az óvárosban.
Csináljuk azt, amit sok helyi: azaz semmit, üldögéljünk egy kávéház teraszán és nézzük meg jól, hogy milyen is ez a marrakeshi élet
| Fez | |
A főleg berber Marrakesh mellet sokáig Fez volt az arab ellenpólus, ma is a hagyományőrzés és kultúra egyik legfontosabb városa Marokkóban. Fez tulajdonképpen három teljesen külön város laza köteléke, Fez-el-Bali az óváros, Fez-el-Jdid a dombon lévő „királyi város” és a ville nouvelle, a francia újváros. Ezek közül –szurpriz szurpriz – Fez-el-Bali a legizgalmasabb, úgyhogy most erről lesz szó.
Fez a világ legkompaktabb, legkevésbé átépített középkori városa – talán csak Velence vetekedhet vele ezen a téren. Az elmúlt 500-600 évben nem sok minden változott, annyi történt, hogy bevezették az áramot, így mindig van hideg kóla és lehet nézni a libanoni szappanoperákat. A város komoly statikai problémákkal küzd, süllyed konkrétan, ezért nézzük meg addig, amíg még kilátszik belőle valami.. Fez nem a múzeumokról meg látnivalókról szól: Fezben sétálni kell, méghozzá sokat. A rossz hír az, hogy ez meglehetősen fárasztó, mert a város egy meredek domboldalra épült, és estére a sok le-föl mászkálásban garantáltan elfáradunk, de vannak akik el is csigázódnak, kivannak, és lefő a kávéjuk. Az óváros nagy , Fez teljes lakossága fél millió körül van, ebből a medina kb. 250000-300000 ember otthona, tehát tényleg NAGY, és ha csak nem rendelkezünk a postagalambok belső iránytűjével, reménytelen a tájékozódás – én mindig azt hiszem a mellék sikátorokban, hogy tudom hol vagyok, pedig nem. Ezért GPS és jelzőrakéta feltétlenül legyen nálunk, de 5 dirhamért bármelyik kisfiú kivezet bennünket…
Látnivalók:
Nejjarine múzeum
tényleg szép, a kiállítás megjárja (fafaragások, kapuk, ilyesmik) de az épület, az nagyon rendben van – ez ugyanis egy eredeti karavánszeráj, gyönyörűen faragott korláttal (gondolom, innen jött az ötlet a kiállítás témáját illetően). A legfelső emeleten jó a kávézó.
Bou Inanina Medersa
Itt is van egy csomó szép fafaragás. Az egyik legfontosabb korániskola most is, de régen meg éppen a legfontosabb volt az egész arab világban.
Bab bou Jelaud
Ez a medina főkapuja, gyönyörű zellij mozaik berakással, és muszáj fotózni
Bőrfestő manufaktúrák
Fez a bőrfeldolgozás legfontosabb városa Marokkóban, (amúgy is kézmívesség fontos központja, az itteni kerámia világhírű), és ez nem kevés, mert Marokkó tradicionálisan a bőrfeldolgozás központja amúgy is. A bőrfestő kádakat ajándékboltok hátsó teraszáról nézhetjük meg, ahová a bemenet ingyenes, de a kijövet, ha üres kézzel próbálkoznánk, pénzbe kerül A meló nem tűnik túl vonzónak, lábbal taposni az elviselhetetlen szagú (japán turisták kizárólag orrcsipesszel dolgoznak) kotyvalékban úszkáló nyersbőrdarabokat, és gondolom (illetve, tudom) a dolgozók a munkanap végén nem úszómedencés házakban pihenik ki a fáradalmakat a házimozi-rendszer előtt.
A többi benne van az útikönyvekben. Fez nem való a múzeumokat ipari méretekben látogatóknak, de ennyire KÖZÉPKORI arab város nincs még egy, és már nem is lesz.
| Meknes | |
Ha elegünk van Fez nyüzsgéséből, Meknes közel van és kevésbé turistás. Ennek hátulütője (és okozója) az, hogy kevésbé látványos. Karakteres város, a medina (királyi város) kifejezetten szép és kompakt, és nagyon szép kapukat lehet fotózni, de ha rövid az időnk, és nem fér bele mindkét város, Fez a jobb választás.
| Rabat | |
Mivel ez egy szubjektív és végtelenül elfogult írás, így Rabatról nem írok, mert nem szeretem. Szerintem csak azért került fel az utazási irodák étlapjára, mert közel van Casablancához, és így költség hatékony a megközelítése. Rabat a főváros, sok minisztériummal (hű), sok intézménnyel (ha), egyetemmel (hűha) meg itt vannak a követségek is ( a betyárját). Van ezen kívül egy pici medina, és egy használható strand . Ennyi. Most nézem, hogy többet írtam róla, mint Meknesről, amit pedig kedvelek.
| Casablanca | |
Jó eséllyel ide érkezünk meg (hacsak nem Agadírba…ugye nem?!!) , így valószínűleg eltöltünk itt egy vagy két napot. Ha megérkeztünk, és még nincs nagyon késő, a legokosabb, amit tehetünk, az az, hogy pánikszerűen elhagyjuk a várost az első keletre, délre vagy északra tartó busszal (nyugatra hajók mennek). Casablanca ugyanis nem hozza a filmbeli formáját (ami különben meg egy hollywood-i stúdió, akárhogy nézzük is), Rick vendéglátó-ipari egysége soha nem üzemelt itt, vagy ha igen , akkor már régen bezárt. Casablanca (vagy ahogy a marokkóiak hívják, Casa, azaz kaza) egy porfészek volt még alig 150 éve is, aztán a franciák úgy döntöttek, hogy ez nincs így rendben, és csináltak belőle egy szép nagy közigazgatási központot. Mára Casa egy 3 milliós város, Marokkó üzleti és pénzügyi központja, hatalmas kikötővel, és leginkább egy lepukkant francia városra hasonlít : Marseille-t ilyennek képzelem, csak ott iható a bor. Ha mégis muszáj eltöltenünk itt pár napot, akkor a következőt tehetjük:
Nézzük meg a II Hasszán mecsetet
A mostani király apukája , II Hasszán építtette közpénzen (mi máson) a világ egyik legnagyobb mecsetjét. A számla csekély 800 millió dollár volt a végén, ÁFÁ-val, gondolom. Hej, ha én ott építési vállalkozó lehettem volna…A mecset a tengerparton van, a megalomán templomépítészet örök mementójaként.
Dőzsöljünk
A Marché Central (hallottam már vieaux marché-nak, azaz régi piacnak is nevezni) a város bel-bel városában, a CTM buszállomáshoz és a Sheraton-hoz közel (tehát kézenfekvő választás, ha itt szálltunk meg) található. A sok minden egyéb mellett van egy halpiaca is, ami önmagában is jó látvány, de az igazán világbajnok dolog az az, hogy az itt megvásárolt halat a piacot körül vevő árkádok alatti kis büfékben fillérekért elkészítik, adnak salátát meg innivalót hozzá és kívánnak hozzá bon appetit. A garnéla és a merlon nevű, (magyarul most nem jut eszembe a neve…) hal mennyei. A Marché Central melletti utcák alkotják Casa vigalmi negyedét, sok bárral, a bárokban sok sörrel , leharcolt prostituálttal és rengeteg mozgóárus ügynökkel. A karóra, a pulóver meg a golyóstoll még csak rendben is lenne, de én sehol máshol nem láttam még hajasbaba ügynököt, aki csontrészeg, borzalmas arab slágereket fejhangon üvöltő ügyfelekre próbálja rásózni a jó húsban lévő Barbie-kat. Szürreális látvány. A kocsmák színvonala változó, a Tarr Béla filmjeibe illő külteki krimóktól egészen a nálunk is korrektnek minősíthető sörözőkig terjed a skála, a 24 cl Flag Special 12 DH (kb 300 FT) körül mozog. A környéken egyébként még halódó poraikban is nagyon szép koloniál épületek vannak.
A portugál erődvárosok – Essaouira, El Jadida, Asilah
A portugálok nagyban űzték a tengerparti erődváros építés sportját, teleszórták velük az általuk ismert és fontosnak tartott helyeket – tehát a fél világot, a Zöld-foki szigetektől Dél –Indiáig. Mikor bokros teendőik - a világtengerek,és ennélfogva a világkereskedelem teljes uralma sok-sok éven át - mellett volt egy kis szabad idejük, építettek itt is egy pár erődvárost – és milyen jól tették (bár akkoriban biztos nem lelkendeztek ennyire a helyiek).
| Essaouira | |
Az utóbbi időben Essaouira a hátizsákos turisták egyik marokkói alaptáborává vált ( a másik Chauen), és jó okkal. A város pici, könnyen , gyorsan bejárható és megismerhető, a klíma mindig, még a legnagyobb nyári hőségben is kellemes (amikor Marrakeshben 45 fok van), köszönhetően az óceán hűsítő hatásának és a szinte mindig fújó szélnek, Essaouira a szörfösök mekkája is (Essaouira – wind city, ezt találták ki mottóként a város turisztikai fejlesztésekért felelős marketing osztályán) . A hetvenes években nagy hippi kolónia is élt a városban meg a környékén, még maga Jimmy Hendrix is lehúzott itt egy fél évet, és ez az alapadottságokon,
úgy mint szép város és kellemes időjárás, nagyban a helybeliek vendégszeretetének és toleranciájának is volt köszönhető. Hippik már nincsenek, de a helyiek nem változtak, Essaouira ma is a béke és szeretet városa, Cafe del Mar és Flag Special. A látnivalók a várfalból, a medinából és főtérből állnak, az egésszel végezhetünk egy óra alatt, de Essaouira könnyen boríthatja gondosan kitervelt úti programunkat – vasakarat kell, hogy felszálljunk a buszra.
Mit csináljunk Essaouriában?
Béreljünk szörföt, meg a szörfhöz oktatót is, ha nem tudnánk, hogy eszik-e vagy isszák a szörföt (eszik, egyébként)
Van ugye egy strand, úgy jó 5-6 km hosszú
A strandon van a Világ Legjobb Kocsmája (VLK), egy sokatmondó BAR felirat alatt
Vásároljunk – nyugisabb és kb. olyan olcsó, mint Marrakesh
Együnk halat a halsütő soron
Jöjjünk akkor, amikor a Gnaoua zenei fesztivál van a főtéren – általában július közepe
Nézzük meg a halászkikötőt a portugál tornyon túl
Nézzük a tengert
| El-Jadida | |
Ha el szeretnénk szakadni a tourist-mainstream-től, El Jadida jó választás. A város nagyon kompakt, egy nagyjából négyzet alaprajzú városfalon belül fekszik és közel van Casa-hoz, 3 óra alatt érhető el busszal ( akinek nem drága az élete, menjen grand taxival ). A város nevezetessége a ciszterna, tiszta középkor, de ezen túl is szép a város, sok jó fotózási lehetőséggel.
| Asilah | |
Télen a világ legnyugisabb kisvárosa, nyáron a sok, főleg spanyol turista és rezidens miatt elviselhetetlenül zsúfolt, rengetegen vettek házat a medinában, lassan kiszorítják a helyieket, az ingatlan árak az egekben. Asilah Essaouria kicsiben (még kisebben), fehér és almazöld falak, kék ajtók és ablakok, sós levegő, sirályok, meg a tengerparti üdülővárosok megannyi kelléke.
| Agadir | |
Honfitársaink jelentős része az „2 hét Agadir charterrel” program keretében látogatja meg Marokkót, ami több mint bűn, hiba (bár bizony bűnnek sem utolsó). Agadir Marokkó Hurghadája, ezzel el is mondtam majdnem mindent. A várost a 60-as évek elején teljesen elpusztította egy földrengés, és ami felépült, az sohasem lesz a Világörökség része (bár biztosan létezik az az összeg, amiért ez is elintézhető). Costa Brava hívők és Paralia imádók, ne is olvassatok tovább, nektek találták ki – és elmondhatjátok, hogy Marokkó is megvolt.
Agadir – rien de dire (Agadir – nincs róla mit mondani) tartja a bölcs marokkói mondás franciául, és hát ők csak tudják…
| Toubkal | |
Aki azért jön Marokkóba, hogy túrázzon egy jót az Atlaszban, az bizony igen jól teszi. A leginkább látogatott részek az északi oldalon a Toubkal régió, a déli oldalon a Dades völgy és Todra szurdok.
Marokkó legnagyobb csúcsa 4165 m, amire egy technikailag nem bonyolult turista út visz fel, nyáron bárki, aki nincs tolószékhez kötve, nyugodtan nekivághat, de szuflával azért bírni kell, normális bakancs és esőkabát kötelező. A Toubkal nyári megmászása túl van misztifikálva, és ebben a hegyivezetők a ludasok főleg, akik így próbálják magukat nélkülözhetetlenné tenni. A kiindulási hely Imlil, ide Asniból iránytaxival jutunk, Asniba Marrakeshből szintén így. Imlilből jó tempóban 5 óra alatt vagyunk a Toubkal házban, de nem érdemes sietni, ugyanis nagyon különleges a táj, kis fotogén berber falvak a hegyoldalakban mindenfelé. A menedékházban a szállás 100 DH éjszakánként, szezonban érdemes foglaltatni, mert a Toubkal nagyon népszerű túra. Főzőt kell vinni. A házat a francia alpin klub üzemelteti, de ez nem látszik rajta. A háztól a csúcs 3 óra, fentről, mint az tisztességes hegycsúcsokon megszokott, a látvány lélegzetelállító.
A téli túra már problematikusabb, jégcsákány és hágóvas kötelező (ez utóbbi hiányáról Artúr barátom tudna mesélni, szerencsére túlélte a kicsúszást, és most boldog apuka), ezeket lehet a házban is bérelni, de ha jót akarunk magunknak, hozzuk el a saját cuccunkat. Lavinák nem jellemzőek, annyi hó ritkán van, de néha megesik – idén (2006) például még az alacsonyan fekvő Asni is el volt vágva a külvilágtól egy hétre.
Tavasszal az áradások nehezítik meg az életet, sokszor magához a turistaházhoz is lehetetlen napokig feljutni a megáradt patak miatt.
A Toubkal erőltetett menetben 4 nap alatt teljesíthető:
1 nap Marrakesh-Asni-Imlil
2 nap Imlil-Toubkal ház
3 nap csúcs, vissza Imlilbe.
4 nap vissza Marrakeshbe.
Imlilből nemcsak a Toubkal lehet cél, a környéken is szép túrákra van lehetőség
A Toubkal régióban van Marokkó egyetlen sípályája, Oukaimden, nem tudom milyen, állítólag lift is van és lehet cuccot is bérelni.
Nevezetesség még az Ouzoud vízesés,( Cascade d’Ouzoud), ne erőltessük.
A másik négyezres hegy a M’Goun, erre vallási okokból tilos a mászás, viszont a környék, az itt is lélegzetelállítan szép, ugye, sajnos még csak egy dokumentumfilmet láttam, személyesen nem voltam, de már nagyon tervezem. A M’Goun környékére szervezetten érdemes menni, egyrészt mert nincs megbízható térkép, másrészt mert nincs ott gyakorlatilag a gyönyörű hegyeken és pár berber pásztoron kívül az égvilágon semmi, meg azt hiszem tilos is.
| Todra szurdok (Todra Gorge) | |
A Todra szurdok félig-meddig a tordai-hasadék marokkói változata – erre a harmatgyenge szóviccre már régen vártam. A szurdok naponta rengeteg buszos turistát fogad, akik útban a sivatagba beugranak a völgybe egy fél órára (amiből 20 percet elkávéznak) . Todra a sziklamászás egyik földi paradicsoma, érdeklődőknek szívesen adok tájékoztatást, de itt most nem terhelném a kedves olvasót, akit valószínűleg hidegen hagy, hogy Todra a sziklamászás egyik földi paradicsoma. Első Todrai mászótúránk élménybeszámolója itt.
| Belső Atlasz | |
Az Atlasz belső vidékei meglehetősen érintetlenek a mai napig is, az életmód sem sokat változott az elmúlt évszázadok során. Az Atlaszt, és általában a marokkói hegyeket, a berberek lakják, akik, azon túl, hogy nem arabok, nem is szeretik, ha annak nézik őket, sőt ennek hangot is adnak. A berberek pásztorkodásból élnek, nem túl jól, és ez szerintük is mehetne másképp, ugyanis a marokkói kormány nem viszi túlzásba a vidékfejlesztést errefelé. A berberek eredetéről mindenféle teória van használatban, az biztos, hogy viszonylag sok vörös hajú is van köztük, tehát szerintem írek. És most az antropológia tudományának vizeiről evezzünk vissza az Atlaszhoz. Tehát ott tartottam, hogy a belső Atlaszban az egy főre jutó öt csillagos hotelek és Gucci butikok száma meglehetősen alacsony, sőt nincs tömegközlekedés sem, a helyiek ezért teherautókon mennek le a közeli „alföldi” városokba ezért-azért – mert ez-meg-az sem nagyon van a falvakban. A kalandvágyó turista pedig, ha meg akarja nézni, hogy mi minden nincs odafönt az Atlasz berber falvaiban, ezeket a teherautókat fogja használni az úticélja eléréséhez – már abban az esetben, ha a Toyota Landcruiser otthon maradt. A jó kiinduló pontok Tinehir vagy Midelt, esetleg Beni Mellal. A teherautón össze kell spanolni valakivel, aki meghív magához, mert hotelek nincsenek, ugye, és ha szerencsénk van, akkor vacsit is kaphatunk (fogunk). Illik honorálni a vendégszeretet (mert ez azért bújtatott IBUSZ-szobázás, valljuk be). A belső Atlasz „fővárosa” Imlichil, az ember itt nagyon európainak érzi magát, ez már nem a kozmopolita Casa vagy a túristamekka Marrakesh, az világosan látszik.
| Tafraroute | |
Az Anti-Atlaszban lévő kisváros önmagában nem nagy szám, de a környék, az 100 pontos. Valószínűtlen formájú homokkő sziklák, régi mecsetek , pici berber falvak, és hát a naplementék… A híres festett sziklákról (a nyolcvanas években egy most-nem-jut-az-eszembe nevű nagy művész mindenféle élénk színekre festett egy csomó nagy kőtömböt, és elnevezte műalkotásnak, és ezt egy csomóan jöttek megnézni. No comment ) már lekoptak, hál istennek. Ha tehetjük, menjünk bérelt autóval Tafraoute-ba, a hegyeken át vezető szerpentineken meg fogjuk gyűlölni érzéketlen buszsofőrünket, aki a legszebb helyeken robog át, és csak a lepusztult kajáldáknál áll meg, és a környék bejárása is egyszerűbb lesz.
| Ourzazate | |
Ha az Atlasz déli oldalára (Dades völgy, Todra) igyekszünk, vagy a sivatagba megyünk, Ourzazate (warzazzat) útba esik jövet-menet. A város Tafraout-hoz hasonlóan nem különösebben érdekes, viszont a környéken rengeteg szép régi kasbah, azaz agyag erődváros található, a leghíresebb az Ait Ben Haddou – ez minden kasbahok legkasbahabbika. Érdemes egész napot szánni rá, mert a falak vöröses alapszíne óráról órára változtatja árnyalatait, így lefoztózhatjuk ugyanazt akár 34-szer is.. A Marrakeshből az Atlaszon át vezető út szintén gyönyörű, az északi oldal dús vegetációját kietlen holdbéli táj váltja fel feljebb, a Tichka hágó 2400-on van. Érdemes bérelt autóval jönni. Ha hosszabb időre megyünk a sivatagba vagy Todrába, Ourzazat-ban tudunk utoljára olcsó sörhöz jutni (főutca, supermarché).
| A sivatag | |
Klasszikus homoksivatag nincs Marokkóban, csak a hammada nevű köves változat. Van viszont két nagy dűne, amit a helyi vállalkozók sivatagnak neveztek ki, és szép kis idegenforgalmat szerveztek köré. A nagyobbik a két dűne közül a Merzouga mellett található Erg Chebbi, ez kb 20-25 km hosszú és 7-8 km széles, tehát kétnapos tevés kirándulásra még éppen alkalmas, és a középén igazi sivatagi a hangulat, homok mindenfelé. Ha tehetjük, ne hagyjuk ki, nem egy Párizs-Dakar, de azért nagy élmény, és a dolog akár kalandosra is sikerülhet: mi két éve homokviharban aludtunk (azaz próbáltunk aludni), másnap pedig pihenésképpen kockára fagytunk egy 50 éves hidegrekord alatt. Mivel nagy a konkurencia, az árak megfizethetőek (napi 40-50 dollárból kijön).
A másik dűne M’Hammid mellett van, ez jóval kisebb, Merzouga rulez.
| Chefchauen | |
A hátizsákosok másik Mekkája a Rif hegységben A környéken termelik az Európába kerülő fű 70%-át, így sok a „zöld” turista is. Ha nem lennénk a könnyű drogok mennyiségi felhasználói, Chauen akkor is kellemes hely . A város akár Andalúziában is lehetne, fehér és halványkék színre meszelt házak, szegecselt kék faajtók, rengeteg teraszos kávézó és körös-körül a Rif csúcsai.
Észak-Marokkó spanyol gyarmat volt, itt mindenki olá olá-val köszön, és a turisták döntő többsége is spanyol, Tanger mindössze 2 óra autóval. Ha pici nyugalomra vágyunk, érdemes egy drágább hotelt választani – Hotel Rif pl. – mert a sok vidám ember sok zajt csinál, és ha mi nem vagyunk éppen szintén nagyon vidámak, akkor ez zavaró lehet hajnal fél négy tájban.
| Gyomor | |
Reggeli: feles tejeskávé (café nussnuss), croissant (esetleg a petite pain nevű csokis péksütemény), és persze facsart narancslé (jus d’orange)
Tajine (tazsin): Marokkó gulyáslevese, ez az étel a nemzeti eledel, és az átlag marokkói alapélelmiszere: 7 napból 7 nap ezt eszik. A tazsin inkább gyűjtőfogalom, mint egy konkrét étel neve, rengeteg féle van, az alap tazsin csirkés, birkás, vega vagy halas. Sokszor mazsolával (nyami) vagy datolyával (fúj) variálják. Alapvetően egy jellegzetes kúp alakú cserépedényben, jó esetben 2-3 óráig párolt zöldséges hús, gazdagon fűszerezve. A házi koszt isteni tud lenni, az útmenti buszmegállókban felszolgált félig odaégett, félig nyers tazsint hagyjuk meg másnak.
Kuszkusz: ez a vasárnapi rántott húsnak felel meg, általában pénteken (a pihenőnapon) eszik. Gyakorlatilag búzadara, zöldséggel és birka (vagy valamilyen) hússal egy (filmekben felrobbanó) spéci kétrészes kuktában megfőzve.
Harira: Mindent bele leves, a csicseriborsót analizáltam már, van egy csomó zöldség, tészta, néha hús is benne, és az egész átmenetet képez a hús- és a paradicsomleves között. Régen csak a ramadan alatt ették, ma mindig és mindenhol. Ha anyagilag megszorultunk, és spórolni kell, harirán hetekig eléldegélhetünk, egy adag 2-4 dirham. Én imádom, a párom utálja, de így kerek a világ
Saláták: a salad marocaine egy paradicsom-hagyma saláta olivával (nyami), a salad mixte (diverse, varié) egy vegyes saláta majonézzel leöntve.
Brochette : csirke vagy birkanyárs, csak annyira jó vagy rossz, amilyen az alapanyag minősége.
Kefta: ez van minden arab országban, de itt nagyon jól csinálják
Halak: a kikötővárosokban friss a hal, Marrakeshben már nem annyira. A sült szardíniás szendvicsek a souk-ban viszont nagyon finomak.
Pastilla: na ez igazi „fincsi mi”, gourmand gyomor bélés. Galambhús (vagy csirke) mindenfélével egy lapos, pita szerű tésztában. Egyszerre fűszeres, édes és sós, nagyon komplex ízű étel. Nincs középút, vagy isteni, vagy kegyetlen (és költséges) vendéglátó-ipari lenyúlás.
Desszertek: van a hagyományos, európai gyomornak nagyon tömény baklava-vonulat, meg a bazárokban kapható törökméz, és vannak a franciás sütemények.
Menta tea: zöld tea (green powder tea) menta levéllel összefőzve. Hacsak nem vagyunk nagyon édesszájúak, kérjük kannában, és akkor mellé adják a cukrot, egyébként sokszor már bekeverve hozzák. A teázás Marokkóban az udvariassági formulák szerves része, teát csak jó okkal utasítsunk vissza (leginkább pedig ne utasítsuk vissza egyáltalán). A menta tea addiktív, én teljesen függő lettem, és már semmi esély, hogy lejövök a cuccról.
Sör: nagy választék nincs: Flag Special, Stork, 33 Export és a Heineken másfélszer annyiért mint a többi. A Flag a legjobb, és nagyon helyes kis 0,24-es üvegben kapható. Alkoholt vagy bárokban kaphatunk, vagy – nem túl feltünően reklámozott – üzletekben. Vidéken nincs túl sok söröző, sőt, nagyon kevés van. Marrakesh belvárosában a Hotel Tazi bárja (Jma El Fnából kivezető sétálóutca, a Bab Agnou végén található hotel) tudomásom szerint az egyetlen műintézet, nagyon lehangoló helyen ihatunk, viszont nagyon drágán.
Bor: ha az életünk nem múlik rajta (vagy mindegy, hogy mit iszunk, csak ártson) akkor hagyjuk ki. Amit eddig próbáltam, az mind borzalmas volt.
Narancslé: ha frissen facsart, akkor rendben, azonban a jeges változat – Marrakesh főterén, a Jma El Fna-n pedig jórészt ez van - garantálja a napi 8-10 látogatást a WC-re, mert nem palackos ásványvizet, hanem csak sima csapvizet fagyasztanak le. Mindig kérjünk frisset, vagy hagyjuk ki.
| Gyakorlati tanácsok | |
Busz: ha autentikus élményre vágyunk, mennyünk a kis társaságok buszaival, ha az időfaktor is fontos, vagy egyszerűen csak szeretnénk ember formájúak maradni egy 12 órás Marrakesh-Ourzazate-Tinehir után, menjünk az állami CTM társasággal.
Taxi: a városi petite taxi csak három személyes, a tető csomagtartót csak akkor használjuk, ha a csomagtartóba nem fér cucc, és mindig alkudjuk ki az árat előre. A városok közt iránytaxik (grandtaxi) járnak, ezek fix árasok, 99%-ban zőccséges merdzsók, hat utast (néha többet is) visznek, így ha kis szerencsénk van, akár hárman is ülhetünk az anyósülésen.
Ramadan és a „birkaünnep” előtt és után közvetlenül ne utazzunk, ha nem muszáj. A birkaünnep egyébként a Koránban is szereplő bibliai Izsák ünnepe – az Úr ugye a sztori végén megelégedett a gyermekáldozat helyett a birkaáldozattal is, így minden család levág egy szép kis barikát, az ünnep előtt mindenki birkát szállít, birka néz ki az autók csomagtartójából, birka utazik a biciklivázakon, még a távolsági buszok tetejére is jut belőlük.. Ez a marokkói karácsony, együtt a család és pukkadásig eszik magukat, sőt vonhatunk egy birka-fenyőfa párhuzamot is..Január közepére esik
Ramadan alatt nem muszlimoknak lehet, de nem igazán illik nyilvánosan étkezni napközben. A nagy turistaközpontokban ebből a helyiek nem csinálnak ügyet, de egy vidéki buszjáraton, délután (amikor már kopog a szemük az éhségtől), ne majszolgassuk jóízűen a keftás szendvicset a többi utas szeme láttára – nem fog szólni valószínűleg senki, de ez picit olyan, mint a liftben eregetni a galambokat.
Útikönyv: angolul tudóknak Lonely Planet vagy Rough Guide, franciásoknak Routard. A hazai kiadványok közül az Útikönyv.com a leghasználhatóbb, a Panoráma sorozat helye az antikvárium (vagy a lomtalanítás). A jó kaller mindig jó befektetés, az 5-6 ezer forintos ár pedig az utazás akár többszázezer forintos költségéhez képest elenyésző – ne spóroljunk rajta.
Csak az igazán kalandvágyók szidják a királyt (és járkáljanak Mohamed prófétás pólóban) . A királyság intézménye – akárcsak Angliában, vagy a skandinávoknál, szent és sérthetetlen. A jelenlegi király VI. Mohamed egyébként nem rossz arc, főleg apjához képest, aki egy korrupt despota volt. Óvatos reformocskák minden téren, és hatalomra jutása után kiengedte a politikai okokból bebörtönzötteket. Lehetne éppen rosszabb is, de azért van még hova fejlődni.
Marokkó nem egy hardcore muzulmán ország, ezeket a sorokat például egy casablancai sörözőben írom, Szaud-Arábiában hiába kérnénk a riyadh-i polgármesteri hivatalt, ugyan adná már meg a működési engedélyt egy hasonló vendéglátó-ipari egységre. A kisebb helyeken azonban az iszlám adja továbbra is a mérvet, ezért viselkedjünk (és öltözködjünk) ennek megfelelően: azaz ne túl feltűnően, ne vegyünk példát rövid nacis bajor barátainkról.
Nyelv: egy minimális francia (ne adjisten arab, urambocsá berber) csodákat tesz, ha good-morningozunk bonjour vagy szálem alajkum helyett, biztos hogy furin néznek ránk (mert nem értik, mit mondunk).
Alkudozás: na, ebben otthon vagyok. Az alkudozás nem csak egy árut-minél-kevesebb-pénzért tranzakció, hanem komoly társadalmi érintkezési forma , sok asszony egyetlen öröme és szocializálódási (huh, de csúnya szót találtam erre) lehetősége. Ennek megfelelően, aki elhamarkodja az alkut, esetleg azonnal kifizeti a kért összeget, annak osztályrésze mélységes megvetés – egyszer láttam, hogy egy kőgazdag amerikai házaspár alku nélkül vásárolt össze egy nagy halom drága bútort és szőnyeget, de ami a boltos arcán volt kifejezésként, az sok minden volt, csak boldogság nem, én akkor vágok ilyen arcot, ha ki kell vennem a vécékagylóba esett gyémánttal kirakott arany Rolex-emet: meg kell lennie, de nem élvezem a dolgot . Miután túl vagyunk a Honnan jöttünk? Mit csinálunk? Szeretjük-e Marokkót? stb kérdéseken, az alku azzal kezdődik, hogy az eladó faarccal mond egy pofátlanul magas árat, amire mi egy infarktus gyanús idegösszeomlást produkálunk. Ezután kapunk egy mentateát (főleg ha valami értékesebb dolgot vásárolunk, pl. kilimet) , és megpróbáljuk az álláspontokat közelebb hozni. Az eladói taktika általában az, hogy az elején kapunk egy jelentős, sokszor 50%-os kedvezményt , amiből azután – mondván, hogy már megadta a maximális árengedményt, és már csak 5 DH haszna van az egész bolton – a továbbiakban nem enged. Ez persze nem igaz, az induló ár minimum háromszoros, de ennél több is lehet. A boltos ezután megpróbálja kipréselni belőlünk, hogy nekünk mennyit ér – ragaszkodjunk az először kimondott árhoz, vagy csak lassan menjünk felfele. Fontos, hogy az arcunkon ne látszódjon semmi érzelem, pókerarc a legfőbb vezérlő elv, akkor is, ha tudjuk, anélkül a szőnyeg nélkül a további életünk értelmetlen vegetálássá silányul le, amiből csak az alkohol vagy a drogok (esetleg a kettő egyfajta kombinációja) nyújthat átmeneti kiutat. Tehát tegyünk úgy, mindenáron, mintha nekünk mindegy lenne, megvesszük-e vagy sem az adott portékát. A boltosok nagyon jó emberismerők, nagyon rámenősek, és a kilencedik érzékükkel is megérzik, mennyire fontos nekünk a cucc. Ha ez a huzavona nem vezet sehova, mondjuk be a legutolsó, számunkra még elfogadható árat, és menjünk ki a boltból. Ez általában eldönti a dolgot, ha a boltos utánunk jön, ő vesztett, ha nem , akkor mi, és kezdjük el az egészet elölről – máshol (vagy vert seregként, leszegett fejjel kullogjunk vissza) . Szóval, adjuk meg a módját, nem lóverseny ez, és főként, próbáljuk meg élvezni .
A marokkóiak alapvetően nagyon kedves, segítőkész emberek, ne ítéljünk elhamarkodottan pár rámenős szőnyegbolt-ügynökkel és önjelölt ál-idegenvezetővel szerzett kellemetlen tapasztalat alapján – a mi taxisaink se mennek a szomszédba, ha arról van szó, hogyan kell megkopasztani a turistákat, és reméljük, hogy bennünket sem ez alapján ítél meg az idelátogató utazó.
| Marokkó – a mennyország | |
Órákig reggelizni Essaouria egyik kávéházi teraszán, ragyogó napsütésben, és kellemesen fújdogáló szélben, miközben valami hallgatható chill-out mix CD szól
A Jma El Fna esténként
Giccsesen szép tafraoute-i naplemente sziklákkal
Túrázás az Atlaszban
Mentatea, ha nem túl édes
| Marokkó – a pokol | |
Megérkezni Tangerbe szobafoglalás nélkül, este 11-kor, zuhogó esőben, szállodai felhajtók hiéna hadának gyűrűjében
Agadír télen és nyáron, tavasszal és ősszel.
Órákig hallgatni a Koránt kopp hangerőn, egy 40 km/h sebességű távolsági buszon, pedig már akkor pisilni kellett, amikor felszálltunk
A casablancai óriás csótányok (génmanipuláltak, ez másképpen nem lehet)
Mentatea, ha túl édes
Végezetül pedig: Bon Voyage!
Termékajánló
